- Mit hozhatok?
- Én egy karamellás jegeskávét kérek.
- Nekem egy mentás kókusz limonádé lesz. 
- Azonnal hozom.

A pincérnőnek szép alakja van, pedig már az 50-hez közeledik. Nem csak én fordulok utána. Komótosan tipeg vissza a pult mögé, tisztában van vele, hogy mindenki az ő fenekét pásztázza. “Melegrekordok napja, Pécs már hajnalban csúcsott döntött…” Még a rádióban is csak az időjárásról tudnak beszélni, elterelem a figyelmem.
A tizenhét emeletes árnyékában vagyunk, egy kis kávézó teraszán. Sosem tudom, mi ennek a térnek a neve, pedig már vagy ezerszer ráakartam keresni, mert..itt csókoltál meg először. Vajon véletlenül hívtál ide, vagy ez valami titkos meglepetés? Unottan kopogtatod az itallapot az ujjaddal, nem látom a szemed a napszemüveg miatt. 

- A Yankees-ben már nem volt üres asztal, remélem nem baj, hogy idejöttünk.

Nem szólok, csak hümmögök, szerencsére engem is takar a napszemüvegem. Már leszarom, hogy mi ennek a térnek a neve..