Szakad a hó, kinn ácsorgok a bejáratnál. Egy jó félórája vége van a koncerteknek, már csak a franciák, a pultosok, meg mi lődörgünk ott. Míg a fiúk bepakolnak, dobunk egy utolsó ‘hi guys, thanks for the great show’-t és hasonlókat aztán kimegyünk a parkolóba. A cuccok a következőek: 2 erősítő, 2 gitár, pergő és cinek meg táskáink, na és persze a 4 ember. A kocsi viszont egy matt fekete Volkswagen bogár. Nem tudom hogyan, de minden és mindenki befér, bár a mellkasomat egy nehéz láda szorítja az üléshez.  
Minden egyes bukkanónál beverjük a fejünket, ráadásul a nagy hó miatt alig tudunk elindulni. Annyit nevetünk, hogy már nem csak a mellkasom, hanem a hasam is fáj. Kihalt a város, szinte az út közepén megyünk, hétköznap éjjel nem sok autó jár erre. Ahogy haladunk kifelé, ritkulnak a villanyoszlopok, ritkább a hóról visszacsillanó sárga fény. A többiek elcsendesednek, én is elpilledek.. csak képekre emlékszem: egy tolató taxis, aki nekimegy egy beton virágtartónak, a Club2Pub neonfényei, integetés, sok piros lámpa..
- Megérkeztünk!
Mintha csak az előbb indultunk volna.  
Aaa, nem akarok kiszállni, úgy szeretek a Lemmyben utazni.