Azt hiszem az az este volt az utolsó és egyben a legrosszabb is. Csak feküdtem az ágyon és remegtem, míg sírni se tudtam. Újra és újra felidéztem magamban azokat a szavakat. Azt hittem nem fogok aznap aludni, émelygett a gyomrom, próbáltam öklendezni, hátha.

Magam sem tudom hogyan, de megnyugodtam. Örülök, hogy nem mondtam el, bár sosem késő. Nem akarom megbolygatni a hangyabolyt, eső előtt úgyis elkezdenek maguktól zúgolódni..